AZ ÉLET ⅓ RÉSZE
– MUNKA
Egy átlagember az élete idejének kb. ⅓ részét a munkájával tölti.
40 év munkaviszonyt nézve ez ~ 90.000 munkaóra körül alakul.
Sokan nem veszik figyelembe, hogy a munka, amit végeznek, az az életük többi részére is jelentős hatással van.
Meghatározza:
– a szabadidő
– a családdal töltött idő
– a barátokkal töltött idő
– az alvással töltött idő
– a szórakozással töltött idő
mennyiségét és minőségét.
De, ha például napi 8 órát benn töltesz egy unalmas munkahelyen, soványka fizetésért és:
+ 30 perccel tovább kell maradnod, hogy ledolgozd az ebédidőt
+ 40 perc ingázás reggel
+ 40 perc ingázás délután haza
+ munka után kimerültnek érzed magad, ezért ledőlsz pihenni 30-60 percet
+ el kell végezni a házi munkát, mert a 8 órás munka miatt nem volt időd erre
+ időben menned kell pihenni, hogy másnapra időben beérj a munkába,
ezek után nem sok idő marad önmagadra, a szeretteidre, a hobbira, önmagadra.
„Szereted az életet? Akkor ne vesztegesd az időd, mert az élet időből áll.”
Valamint nagyon meghatározó, hogy a jelenlegi karrieredben most milyen eredményeket tudsz elérni, ugyanis ez óriási hatással lesz az elégedettségedre, jólétedre, kapcsolataidra, pénzügyeidre, státuszodra és boldogságodra.
Ha nincs a jelenlegi munkahelyeden, pozíciódban előrelépési és fejlődési lehetőség, akkor csak egy tanácsom van: menekülj onnan.
Mennyivel másként élnéd az életed,
ha tudnád, hogy mennyi időd van hátra?
Éva
Építészmérnök
Születési idő: 1967
József
Ügyintéző
Születési idő: 1979
Lilla
Csoportvezető
Születési idő: 1990
Dávid
Tanuló
Születési idő: 2001
KSH adatai szerinti, a magyarországi születéskor várható átlagos életkor alapján kalkulált számok vannak a fenti számlálókban.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy ezt a pár ezer napot elherdáljuk értelmetlen dolgokra, amik nem jelentenek kihívást és nem is érdekelnek minket, és főleg ha nem okoznak nekünk örömöt, elégedettséget és bőséget.
NINCS olyan munkaadó, akinek érdeke lenne Neked csak úgy alanyi jogon egy magas fizetést adni és biztosítani mindent amire szükséged van most és lesz a jövőben.
(Nem, még egy multiban sem. -> Pár éve az egyik nagy multiban a szemem láttára rúgtak ki több olyan lojális, profin dolgozó embert, akik több, mint 10 éve hűségesen ott dolgoztak.
A címszó a „leépítés” volt, de mint később kiderült: azért „kellett” random kirúgni embereket, hogy a cég jobb mérőszámokkal és több pénzért eladható legyen egy új tulajdonosnak.
Senkit nem érdekelt, hogy x vagy y milyen hűséges, mennyi mindenhez ért, mi lesz vele a jövőben.
Ja, és a számítógép, amin dolgoztak, az közölte velük, hogy most van vége a több, mint 10 éves pályafutásnak. Nem egy ember szólt nekik, hanem egy gép.)
Ezért is mondom, hogy a te felelősséged, hogy milyen életet tervezel és építesz magadnak.
Ahelyett, hogy a következő vakációdat terveznéd, építhetnél egy olyan életet, ahonnan nem akarsz megszökni.
Az életben az erőforrásainkat költjük el: időt, pénzt, energiát.
Sajnos az emberek többsége úgy gondolkodik, hogy a munkaidőben történt „szenvedés” miatt kárpótolnia kell magát, mert nem azt csinálhassa, ami elégedettséget okoz a számára.
Ezt a kárpótlást a többség a vásárlásban meríti ki: még több ruha, cipő, táska, új autó, új telefon, új bútor, új felszerelések, luxus kaja, extra süti, stb.
Az ostobaságunk tisztán bizonyítható, hogy a “vásárlás” fogalmát csak olyan dolgokra használjuk, amiért pénzben fizetünk, és ingyenesnek fogjuk fel azt, amiért önmagunkkal fizetünk. Ezeknek a megvásárlását vissza kéne utasítanunk, ha az áruk a házunk lenne, vagy valamilyen szép telek; de megvesszük őket, ha az ár idegesség, veszély, a becsület és személyes szabadság elvesztése, vagy az időnk.
Az életed az időd, és az energiád elköltése.
Szeretnéd azt mondani magadnak 30-40-50-60 évesen, hogy “bakker, azt hittem, hogy eddigre már előrébb fogok tartani”?
Ugye nem. Ez elég gáz lenne.
Hány embert látsz magad körül, aki imádja a munkáját, akiről feltétel nélkül ki mered jelenteni, hogy szenvedéllyel éli az életét?
Ma már nem elég csak megszerezni „a papírt”, aztán odatenni magad a munkahelyen.
Egy alapvető emberi igény, hogy kiválóak legyünk valamiben, és a mai világban ez mindenkinek kartávolságon belül lenne.
Csak a neveltetés során mindenkit arra kondicionálnak, hogy maradjon nyugton, csinálja azt, mint mindenki más, ne feszegesse a határokat, és a szabályokat szigorúan tartsa be.
És az agyad azon része, ami azt akarja, hogy nyugalom legyen, készségesen egyet fog érteni ezekkel.
Az értékrended pedig nem határozza meg minden egyes döntésed, de meghatározza azt, hogy milyen elvek szerint fogsz dönteni.
Több mentális modellel kell rendelkeznünk, és az adott pillanatban a megfelelőt kiválasztani.
A probléma, hogy a mentális modelleket megérteni kell (önismeret kell hozzá), nem lehet egy az egyben átvenni valaki mástól.
Ha szeretnéd a következő pár ezer napodat egy sokkal kellemesebb helyzetben megélni (nem csak leélni), és hajlandó vagy ezért tenni, akkor érdemes minél előbb hozzálátni.
